Orosházán ma már minden nagyobb városi döntés mögött ugyanaz a kérdés áll: miből? Miből lehet utat javítani, óvodát felújítani, intézményt működtetni, közösségi programot megtartani, vagy egyszerűen csak biztonságosan finanszírozni a város mindennapjait?
Erre a kérdésre sokszor az a válasz érkezik, hogy szűk a mozgástér. Kevés a pénz. Feszített a költségvetés. A városnak hitelkeretre, átcsoportosításokra, külső forrásokra és folyamatos pénzügyi egyensúlyozásra van szüksége.
Ez önmagában is komoly helyzet. De a valódi kérdés csak ezután következik: hogyan jutott ide Orosháza?
A Félmilliárdos dosszié ezt a történetet kezdi el feltárni. Nem egyetlen ügyet, nem egyetlen döntést, nem egyetlen városi céget vizsgálunk. Hanem azokat az egymáshoz kapcsolódó pénzügyi és döntési folyamatokat, amelyek együtt már közel félmilliárd forintnyi kérdést vetnek fel a város működéséről, a közpénz útjáról és a felelősségi láncról.
Gyopáros: amikor a fejlesztésből visszafizetés lett
A dosszié egyik kiindulópontja Gyopárosfürdő. Orosháza egyik legismertebb értéke évek óta egyszerre lehetőség és teher. A fürdő a város turisztikai arca, helyi identitási pont, gazdasági remény és politikai hivatkozási alap. Csakhogy a gyopárosi fejlesztések körül olyan pályázati és pénzügyi kérdések jelentek meg, amelyek már messze túlmutatnak egy turisztikai projekten.
A Gyopáros zöld infrastruktúra ügyében több mint 218 millió forintos visszafizetési kötelezettség merült fel. Emellett egy több mint 303 millió forintos többlettámogatási igény is napirendre került, amelyet elutasítottak. Egy másik turisztikai projekt esetében több mint 8 millió forintos visszafizetésről beszélhetünk. Ezek az összegek nem könyvelési apróságok, hanem olyan tételek, amelyek egy város éves mozgásterét is érezhetően befolyásolhatják.
Gyopáros esetében ezért nem az az első kérdés, hogy fontos-e a fürdő Orosházának. Fontos. A kérdés az, hogy miközben mindenki stratégiai értékként beszélt róla, ki kezelte a projektek pénzügyi kockázatait, ki látta előre a visszafizetési veszélyeket, ki ellenőrizte az elszámolásokat, és ki vállalta a felelősséget akkor, amikor a fejlesztési ígéretekből költségvetési teher lett.
Oros-Projekt: városmarketing közpénzből
A második szál az Oros-Projekt Nonprofit Kft. működése. Ez a cég nem mellékszereplő a város pénzügyi történetében. Az Oros-Projekt olyan területekhez kapcsolódik, ahol a városmarketing, a rendezvényszervezés, a projektek, az önkormányzati imázsépítés és a közpénzköltés könnyen összecsúszik. A 2026-os költségvetésben az Oros-Projekt Nonprofit Kft. támogatása és a Városmarketing Iroda működtetése külön soron, 70 millió forintos előirányzattal szerepel.
Ez már önmagában is indokolja a nyilvános figyelmet. Ha egy városi projektcég közpénzből működik, akkor nem elég annyit tudni róla, hogy városmarketinggel vagy rendezvényekkel foglalkozik. Tudni kell, milyen feladatra kap pénzt, milyen szerződéseket köt, milyen teljesítést vállal, milyen eredményt lehet számon kérni rajta, és ki ellenőrzi mindezt.
Mizújs Babám: egy nagyra hirdetett fesztivál nyitott kérdései
Az Oros-Projekt ügye különösen a Mizújs Babám Fesztivál miatt válik kulcskérdéssé. A 2024 nyarára meghirdetett gyopárosi fesztivál kívülről egy nagy városi dobásnak tűnt: fellépők, strandhangulat, erős kommunikáció, új fesztiválmárka, látványos ígéret arra, hogy Orosháza képes nagyobb közösségi és turisztikai eseményt építeni.
Egy városi rendezvényt azonban nem a plakátjai, hanem a számai minősítenek.
Mennyibe került a fesztivál teljes egészében? Mekkora bevétellel számoltak? Mennyi folyt be ténylegesen? Milyen szerződéseket kötöttek a fellépőkkel, szolgáltatókkal, technikai partnerekkel, kommunikációs közreműködőkkel? Ki döntött a kötelezettségvállalásokról? Készült-e reális üzleti terv? Volt-e olyan pont, amikor már látszott, hogy a bevételek nem fogják fedezni a költségeket? És ha volt ilyen pont, ki jelezte, kinek, mikor?
Ezek nem utólagos okoskodások. Ezek azok a kérdések, amelyeket egy közpénzből működő városi projektcég esetében már a döntések előtt fel kell tenni.
Irimiás László és a felelősségi lánc
Irimiás László neve ezen a ponton azért nem kerülhető meg, mert az Oros-Projekt vezetői felelőssége nélkül nem érthető meg a fesztivál története. Egy ügyvezető nem protokollszereplő. Nem díszlet egy városi rendezvény hátterében. Az ügyvezető felel a cég működéséért, a döntések előkészítéséért, a szerződésekért, a kötelezettségvállalásokért és azért is, hogy a cég ne vállaljon olyan pénzügyi kockázatot, amelyet később a városnak kell kezelnie.
Ez nem személyeskedés. Ez felelősségi lánc.
Ha egy önkormányzati tulajdonú vagy önkormányzathoz kötődő projektcég városi pénzből szervez rendezvényt, akkor a közvéleménynek joga van tudni, hogy ki mit írt alá, ki milyen számok alapján döntött, ki milyen kockázatot vállalt, és ki ellenőrizte, hogy a város érdeke nem sérül-e.
Miért számít ez az orosháziaknak?
A Félmilliárdos dosszié azért nem áll meg egyetlen fesztiválnál, mert a Mizújs Babám csak az egyik tünete annak a működésnek, amelyben a közpénz útja nehezen követhetővé válik. Gyopárosnál pályázati visszafizetések és elutasított támogatási igények jelennek meg. Az Oros-Projektnél városmarketing, rendezvényszervezés és projektpénzek keverednek. Más városi cégeknél működési támogatási igények, bérkifizetési problémák, fenntarthatósági kérdések merülnek fel. Közben a város egész költségvetése egyre inkább arról szól, hogyan lehet egyik kötelezettségtől a másikig eljutni úgy, hogy a napi működés ne boruljon fel.
Ez az a pont, ahol a városi pénzügyek már nem táblázatok és mellékletek kérdései. Hanem nagyon is hétköznapi ügyek.
Mert amikor nincs elég pénz kátyúzásra, az nem absztrakt költségvetési probléma. Azt az autós érzi a futóművén. Amikor nincs elég pénz óvodai felújításra, azt a szülő és a gyerek érzi a mindennapokban. Amikor egy intézmény vagy városi cég működését tűzoltásszerűen kell finanszírozni, annak az ára előbb-utóbb megjelenik máshol: elhalasztott beruházásban, elmaradó fejlesztésben, szűkebb programkínálatban, romló szolgáltatási biztonságban.
Ezért nem lehet a félmilliárdos nagyságrendű ügyeket külön-külön, elszigetelten kezelni. A pénz ugyanabból a városi mozgástérből hiányzik. A döntések ugyanannak a költségvetésnek a terhére születnek. A következményeket ugyanaz a közösség viseli.
Ez következik
A következő hetekben végigvesszük a dosszié fő fejezeteit. Elsőként az Oros-Projekt és a Mizújs Babám Fesztivál ügyét: milyen döntések vezettek a rendezvényhez, milyen pénzügyi vállalások születtek, milyen szerepe volt a cégvezetésnek, és milyen kérdések maradtak nyitva a fesztivál után.
Ezután Gyopáros következik: a fejlesztések, a visszafizetési kötelezettségek, az elutasított többlettámogatás és az a kérdés, hogyan válhatott a város egyik legfontosabb turisztikai értéke egyszerre politikai hivatkozási ponttá és pénzügyi kockázattá.
A Félmilliárdos dosszié nem bírósági ítélet. Nem jogerős megállapítás. Nem kampányszöveg.
Ez egy dokumentumalapú sorozat arról, hogyan kellene végre érthetően beszélni Orosházán a közpénzről.
Mert a közpénz nem tűnik el magától. Mindig van döntés, mindig van aláírás, mindig van felelősség, mindig van valaki, aki tudott, engedett, jóváhagyott, nem kérdezett, vagy nem állította meg időben a folyamatot.
A kérdés most az, hogy a város hajlandó-e végre végigmenni ezen a láncon.
Az első részben tehát az Oros-Projekt és a Mizújs Babám Fesztivál ügyével kezdünk. Hogyan lett egy nagyra hirdetett nyári fesztiválból Orosháza egyik legkényesebb pénzügyi története? És kiknek kellett volna időben látniuk, hogy a számok nem állnak össze?
